A cimbalom a citerák családjába tartozó, vízszintesen fektetett, trapéz alakú hangszer, melynek dobozszerű testén diatonikus vagy kromatikus hangolású húrok sorakoznak. Két verővel ütve szólaltatható meg.
Története: A hangszer születése
A Közel-Keleti santur és a német hackbrett rokonaként a 16. században már játszottak cimbalmon Magyarországon. A kiscimbalom a hangszer régebbi, népi változata, mely ma már ritkaságszámba megy a magyar nyelvterületen, de az alpesi országokban, Kelet-Európában és a Balkánon továbbra is használatos. Ehhez hasonló hangszereket találunk Romániában, Görögországban, Lengyelországban, Lettországban, Litvániában és Észtországban is. A 19. század végén Schunda Vencel József budapesti hangszergyáros fejlesztette tovább a hangszert, megalakítva a nagyobb, pedálcimbalmot, mely hangtompító pedállal és lábakkal is rendelkezik. A 20. században idősebb és ifjabb Bohák Lajos tovább tökéletesítette a pedálcimbalmot.
A ma ismert, modern cimbalmot Schunda József 1874-ben tervezte és készítette Budapesten, a Kelet- és Közép-Európában már meglévő ütős cimbalmok (hammered dulcimer) továbbfejlesztésével. Mintegy húsz évvel később a hangszert Magyarország nemzeti jelképévé nyilvánították, és 1897-ben már cimbalom oktatás is folyt a Budapesti Zeneakadémián. Liszt Ferenc az Ungarischer Sturmmarsch (1876) című művében zenekari hangszerként alkalmazta a cimbalmot, később pedig Igor Stravinsky (Le Renard - 1916; Ragtime - 1918), illetve Kodály Zoltán (Háry János - 1926) is felhasználta szerzeményeiben.
A 18. században a hangszertechnológia fejlődése újabb, modernebb hangszerek térnyerését hozta magával, melyek kiszorították a cimbalmot a színpadokról és templomokból. A hangszer ettől kezdve főként a népzenei hagyományban őrizte meg helyét, azon területeken, ahol az európai kultúra befolyása kevésbé érvényesült, és a lakosság megőrizte identitását és népi kultúráját. A 18. század végén és a 19. század elején a vándorló cigányzenészek körében a cimbalom igen népszerű volt, mivel mind szóló-, mind kísérőhangszerként is kiválóan alkalmazható. A városi lakosság számára ekkoriban kevésbé volt ismert a hangszer, elszigetelt falvakban őrizték hagyományait. A 19. században híres magyar zeneszerzők, felismerve a cimbalom adottságait és kihasználatlan lehetőségeit, műveikbe is beépítették a hangszert. Erkel Ferenc Bánk bán című operájának cimbalom szólama mérföldkőnek számít a cimbalom klasszikus zenei használatában.
A modern cimbalom még nagyobb lehetőségeket nyitott meg a hangszer előtt. Allaga Géza (1841-1913) zeneszerző létrehozta a cimbalom iskoláját és irodalmát, ezzel új korszakot nyitva a hangszer klasszikus zenei pályafutásában. A századfordulón Magyarország valamennyi kis- és nagyvárosában elérhetővé vált a cimbalomoktatás. A Nemzeti Zenedében 1880-ban, a budapesti Királyi Zeneakadémián pedig 1897-ben nyitottak osztályt a magyar nemzeti hangszernek tartott cimbalom számára. Valójában ez a nagyméretű pedálos cimbalomfajta tekinthető magyarnak, mivel a többi országban fennmaradt cimbalomtípusok közül ez az első és egyetlen, amely valóban felveheti a versenyt bármelyik más elismert koncerthangszerrel.
Készítése és felépítése
A cimbalom (hasonlóan ismert angol kiejtéssel 'szimbelom' vagy 'szimbelam'), más néven koncert cimbalom a kordofon hangszerek családjába tartozik. Nagyméretű, trapéz alakú, négy lába van, tetején kifeszített fémhúrokkal és alul elhelyezett tompító pedállal. Napjainkban főként Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban, Fehéroroszországban, Romániában, Moldovában és Ukrajnában találkozhatunk a hangszerrel.
A "cimbalom" megnevezést néha más típusú ütős cimbalmokra is használják, amelyek ettől eltérő hangolással és felépítéssel készülnek. Más nyelvekben gyakran találunk hasonló szavakat mind az ütős cimbalomra, mind a koncert cimbalomra.
A cimbalom tetején mintegy 125 acél- és rézhúr feszül. A zenész két verővel szólaltatja meg a hangszert. A cimbalom négy lábon áll, és egy tompító pedál segítségével szabályozható a húrok lecsengése. A cimbalom verői felfelé ívelnek, a kívánt hangszín elérése érdekében puha vagy kemény bőr borítással is elláthatók.
A Schunda által tervezett hangszer nyomán készült koncert cimbalmok teljes egészében kromatikusak. Az általa meghatározott hangolási rendszer négy oktávot és egy nagy tercet ölel fel, C-től e'''-ig terjedően. A cimbalom folyamatosan fejlődik, a modern koncert hangszerek gyakran bővített hangterjedelemmel és Schunda eredeti tervétől eltérő megoldásokkal készülnek. Így napjainkban már léteznek olyan változatok, amelyek hangterjedelme akár öt teljes kromatikus oktávot is lefedhet.
Híres játékosok
Balogh Kálmán kivételes zenész, a világ egyik legelismertebb cimbalomművésze. Európában és Észak-Amerikában is turnézott. Távoli falvakban kutatta a roma és magyar népzene gyökereit, cimbalomjátéka pedig fontos szerepet kapott rangos európai fesztiválokon és a klasszikus zene koncerttermeiben is.
Tárkány-Kovács Bálint: a modern cimbalomművészet mestere. 1980-ban született Budapesten. Jelenleg a magyar cimbalomművészet egyik legmeghatározóbb alakja, aki a hangszer hagyományos repertoárja mellett a modern zenei stílusokban is otthonosan mozog.
Lukács Miklós a mai magyar cimbalomművészet kiemelkedő alakja, aki nemcsak virtuóz játékával, de sokoldalúságával is lenyűgözi a közönséget. A kortárs zene, a jazz és a különböző népek zenéi tökéletes szimbiózisban állnak művészetében.
Miko Veronika, művésznevén Gypsy Countess Verona, 1887. május 15-én született Magyarországon. Magyar-cigány származású cimbalomművészként vált híressé, és az Amerikai Egyesült Államokba emigrálva az ország első számú cimbalmosává vált.
