Citera

Története

A citerák családja a világ minden táján fellelhető, sokféle méretben és formában. Közös jellemzőjük, hogy a húrok a hangszertest felett húzódnak, nyakuk nincs. A magyar citera eredete homályos, a neve a XVI. századból származik, de hangszert és leírást csak a XIX. századból ismerünk. Rokonai a német Scheitholt, a francia epinette, a norvég langeleik, a dán humle és a svéd hummel. Rokonságot mutat ázsiai pengetős hangszerekkel is. 

A citera a húros hangszerek családjába tartozik. A magyar citerakultúra a 19. században élte fénykorát, amikor a hangszer a parasztság körében rendkívül népszerűvé vált. Elsősorban tánckíséretre szolgált, de népdalok kíséretéhez és szólóhangszerként is kedvelték. A 20. században a citera reneszánszát élte a népzenei mozgalmak fellendülésének köszönhetően. Nagy formai változatosság jellemzi, sokan maguk készítették. A régebbi citerák diatónikusak, az újabbak kromatikusak. 

A citera a szegényebb néprétegek hangszere volt, olcsósága és könnyű tanulhatósága révén széles körben elterjedt. Hagyományosan a citerás egymagában játszott, az emberek énekeltek, táncoltak a citerazenére.

A 20. század elején a hangszer a művelődési otthonok és iskolák patronátusa alá került, citerazenekarok alakultak, melyek színpadi szereplésekkel színesítették a kulturális életet. A hangszer a magyar nyelvterületen mindenhol ismert, de az Alföldön a legnépszerűbb.

A citera távolabbi rokonai Ázsiában és Afrikában is megtalálhatók, míg európai ősét a klasszikus görögök monochordjában véljük felfedezni. A német nyelvterületen a 17-18. században vált népszerűvé, míg a skandináv országokban máig fennmaradt népi hangszerként.

Hagyományos használata

A citerát tradicionálisan a magyar parasztság használta. A hangszer kísérőként szolgált a táncházakban, lakodalmakban, és a mindennapi élet ünnepi pillanatait is színesítette. A citerások gyakran énekeltek is játék közben, így a dallam és a kíséret egybefonódott. 

A XX. század második felében alakultak ki az első citerazenekarok, melyekben a citerások ugyanazt a dallamot játsszák, oktáv különbségekkel hangolt citerákon. Néhány együttes kísérletezik a zenekari hangzás és a többszólamúság eszközeivel is. A céljuk egy gazdagabb, színesebb zenei világ megteremtése a citerák sajátos hangzásának megőrzése mellett.

Ezek a citerazenekarok fontos szerepet játszanak a magyar népzenei hagyományok őrzésében és továbbörökítésében. Koncertjeiken a hallgatók megismerhetik a magyar tájegységek jellegzetes népdalait és citerazenét. Emellett a citerazenekarok új művek bemutatásával is bővítik a magyar népzene repertoárját.

Készítése

A citera leggyakoribb fajtái a vályúcitera, a kisfejes citera és a hasas citera. A hangszer készítéséhez juharfát, fenyőfát és bükkfát használnak. A citeratest két részből áll: a hangszertestből és a fogólapból. A hangszertest üreges, a húrok a hangszertesten feszülnek. A fogólap húrjait dallamhúroknak, a többi pengetett húrt pedig kísérőhúroknak nevezzük. A fogólapon érintők találhatók, amelyek segítségével a hangokat lehet változtatni, a kísérőhúrok pedig folyamatosan zengenek, ezt bordunkíséretnek nevezzük.

Játéktechnika

A citerát pengetéssel szólaltatják meg, általában állva, de akár ülve is, a hangszert egy lapos felületre helyezve. A pengetés történhet ujjakkal, vagy pengetővel. A hangszeren dallamjátékra és kíséretre is van lehetőség. Régebben hagyományosan kihegyezett lúdtollat is használtak pengetésre, a dallamjátékhoz pedig levágott nádszárat, amely színesíti a megszólaltatást.

A citerázás könnyen elsajátítható. A játékos a dallamhúrokon játssza a dallamot a bundok fölött, miközben a kísérőhúrokat időnként vagy állandóan hozzápengeti. Gyorsabb tempónál nem penget minden kísérőhúrt, csak a dallamhúrokhoz közelebb esőket. A kísérőhúrok egyszerű bordun kíséretet adnak a dallam mellé, színesítik a hangzást, ütemes pengetésük pedig erősíti, kiemeli és feszesebbé teszi a ritmust.

A citerán legfőképpen állva szokás játszani. A játékos ferdén maga elé az asztalra fekteti a hangszert, a pengetett vége felé közelebb. Az asztalnak szerepe van a hang felerősítésében is, mivel a legtöbb citera alul nyitott, fenéklap nélküli.

Régebben a diatónikus citerákon a játékos bal kezében tartott nyomóval (fa pálca, lúdtoll) fogta le a hangokat. Ma már a kromatikus citerákon szinte kizárólag ujjal, általában a bal kéz hüvelyk-, mutató- és középső ujjaival játszanak. A pengetés a jobb kézben tartott pengetővel történik a dallamnak megfelelő ütemben. A magyar citerás a pengetést a kísérőhúrokon kezdve, maga felé indítja - ez a hangsúlyos - , visszafelé pedig csak a dallamhúrokat pendíti meg.

Egy oda- és egy visszapengetés két nyolcad-, azaz egy negyedhang értéket tesz ki. Negyed hangértékek pengetése esetén nem feltétlenül szükséges visszafelé is megpendíteni a dallamhúrokat, a kéz a húrok fölött, azok megpendítése nélkül is visszatérhet a kiinduló helyzetbe. Negyed értéknél hosszabb, vagy kitartott hangokat a játékos tremolószerűen játssza, pergeti.

A hangok lefogásakor az ujjrendet a célszerűség határozza meg. A legtöbb citerás bal kezének csak három ujját, a hüvelyk-, a mutató-, és a középső ujját használja. Jobb játékosok négy ujjat is bevonnak. Mindkét esetben a kiegészítő hangsor hangjainak ("félhangok") lefogása kizárólag a mutatóujjal történik. Az ujjak keresztezése csúsztatással, azaz az egymás után következő hangok ugyanazzal az ujjal történő lefogásával kerülhető el.

A citera fajtái

A citera hangszercsalád rendkívül változatos, a hangszertest méretétől és formájától a húrok számáig és hangolásáig számos variációja létezik. Néhány a leggyakoribb citerafajták közül:

Kialakítása szerint:

• Vályúcitera: Ez a legegyszerűbb citerafajta, jellegzetes vályúszerű hangszertesttel, egy darabból kifaragva.
• Kisfejes citera: Kisebb méretű citera, 20-30 húrral. Különleges típusa a csikófejes citera.
• Hasas citera: Gömbölyded hangszertestű citera, 20-30 húrral.

Mérete és hangolása szerint:

• Prímcitera: Kisebb méretű, szoprán hangmagasságú citera.
• Tenor citera: Közepes méretű, alt hangmagasságú citera.
• Basszus citera: A legmélyebb hangolású citeratípus.

Ezen kívül léteznek még más, ritkább citerafajták is, mint a lantcitera, a tekerőcitera és a stájer citera. A klasszikus C-G hangoláson kívül más hangolások is léteznek (F-C, A-E)

A citera a modern korban

A citera a hagyományos zene mellett a modern zenei stílusokban is megállja a helyét. A citerazenészek kísérleteznek a hangszerrel, és új hangzásokat, játéktechnikákat fejlesztenek ki. A citera a népzenei együttesek mellett szólóhangszerként is egyre népszerűbb.

A citera a magyar zeneoktatás fontos eleme. A hangszeren már kisgyermekek is könnyedén megtanulhatnak játszani, a citerazenekarok a magyar iskolák zenei életének aktív részesei. A citeraversenyek és fesztiválok lehetőséget adnak a tehetséges citerások bemutatkozására.

A citera rokonai

A citera a magyar népzenei tradíció szerves része, de más népek zenei kultúrájában is megtalálható. A citerának számos rokona van a világban, amelyek hasonló szerkezettel és játéktechnikával rendelkeznek. Néhány a legismertebb rokon hangszerek közül:

• Stájer citera: A stájer citera egy német hangszer, amely a citerához hasonlóan pengetős. Több fajtája is létezik, a leghíresebb a bécsi citera. Ezen nincsen fogólap és bundok.
• Dulcimer: A dulcimer egy európai hangszer, amely több területen is megtalálható volt, valószínűleg kelet-ázsiai eredetű. Amerikába is eljutott, ezt apalacchia dulcimernek nevezik.
• Gusli: A gusli egy szláv hangszer, amely Oroszországban terjedt el és a citerával egy családba tartozik.
• Koto: A koto tradicionális japán hangszer. 13 húrral rendelkezik, és a hangszeren pengetővel vagy ujjakkal lehet játszani. Hagyományosan női hangszer.

A citera rokon hangszerei a világ sok táján megtalálhatók, és mindegyiküknek megvan a sajátos hangzása és játéktechnikája. A citera a magyar népzenei örökségünk fontos része, és a rokon hangszerekkel való összehasonlítás segíthet jobban megérteni a hangszer sajátosságait és lehetőségeit.

A német citera

A német citera, más néven stájer citera a magyar citerához hasonló pengetős hangszer, amelynek fontos szerepe van a német népzenei tradícióban. A hangszernek számos fajtája létezik, de mindegyikükre jellemző a lapos hangszertest, a fémhúrok és a pengetővel történő játéktechnika. Bundjai nincsenek.

Híres citerajátékosok

• Pribojszky Mátyás: az ujjal való citerajáték elterjesztője és tanítója 
• Lajkó Félix: a magyar népzene egyik legismertebb és legmeghatározóbb alakja, aki a citerát a modern zenei stílusokba is beépítette. Virtuóz játéka, egyedisége és innovatív zenei megoldásai révén a citerát a világzenei színpadra emelte.
• Számtalan olyan adatközlőt ismerünk, akik eredeti gyűjtéseken mutatják be a citerajáték hagyományos formáit.