Didgeridoo

Története

A didgeridoo, ez a lenyűgöző hangszer Ausztrália északi részén, az őslakos klánok körében alakult ki, és ma a világ egyik legősibb hangszereként tartjuk számon. Pontos kora nem ismert, de bizonyos, hogy több ezer éve használják. A didgeridoo hangszer alapanyaga szorosan összefonódik az őslakosokkal és a hangszer eredetével. A didgeridoot ugyanis kizárólag olyan eukaliptusz fafajtákból készítik, amelyek az Északi-Területen, az őslakosok ősi hazájában fordulnak elő. Ez a tény rávilágít a didgeridoo és az őslakos kultúra közötti mély kapcsolatra.

A régészeti leletek és a környezeti változások alapján feltételezhető, hogy már háromezer éve is használták a didgeridoot Ausztrália északi részén. Számos sziklafestmény ábrázol didgeridoon játszó embereket. Ezek a festmények segítenek megbecsülni a hangszer korát és a játéktechnika fejlődését.

A didgeridoo nem csupán hangszer, hanem szorosan kapcsolódik az őslakosok szociális és spirituális életéhez. Hagyományosan csak férfiak játsszák, a nők számára sok helyen tiltott. A hangszert éneket és táncot kísérő ritmushangszerként, ritkábban szólóhangszerként használják. A tradíció szóban és dalokban öröklődik tovább, így a zenének és a didgeridoonak is fontos szerepe van a törzsi identitás megőrzésében.

A didgeridoo nem kizárólag Ausztrália északi részén honos, az utóbbi száz évben elterjedt az egész kontinensen. A hangszernek számos bennszülött nyelven van neve, a "didgeridoo" egy hangutánzó szó, melyet a korai európai telepesek vezettek be. Játéka összetett technikát igényel, melynek elsajátítása hosszadalmas gyakorlást kíván. A didgeridoo hangzása egyedülálló és utánozhatatlan, varázslatos atmoszférát teremt.

Készítése

A hangszer egy hosszú, két végén nyitott cső, amelyet hagyományosan termeszek által üregesre rágott eukaliptuszfa törzséből készítenek. Ma már sokféle anyagból és eljárással készülnek didgeridook, de az eredeti, azaz tradicionális és a modern hangszerek között fontos különbséget tenni.

A didzseridu felépítése

A didgeridoo általában hengeres vagy kúpos formájú, és hossza 1 és 3 méter között változhat. A legtöbb hangszer körülbelül 1,2 méter hosszú. Általánosságban elmondható, hogy minél hosszabb a didgeridoo, annál mélyebb a hangja. A tölcséres végű didgeridook azonban magasabb hangúak, mint az azonos hosszúságú, nem tölcséres társaik. Hangmagasságát tehát befolyásolja a hangszer anyaga és a fúvónyílás mérete is.

A didgeridoot fúvós hangszernek minősítik. Formáját tekintve egyenes trombitára hasonlít, de fából készül. Néha drónkürtnek is nevezik. Egyes didgeridoo játékosok viasszal finomhangolják a hangszerüket, melyet a fúvónyíláshoz adnak.

A hagyományos didgeridook mellett számos modern változat is létezik. Ezek készülhetnek őshonos vagy nem őshonos keményfából (általában hasítva, kivájva és újraillesztve), üvegből, üvegszálból, fémből, agavéból, agyagból, műgyantából vagy PVC csőből.

Az ilyen didgeridook belső átmérője jellemzően 3 centiméter körül van a fúvónyílásnál, és 5-20 centiméter között változik a tölcsér végén, a kívánt hangmagasságnak megfelelően. A cső végét formázhatják és simíthatják, hogy kényelmes legyen a szájnak, vagy például gumiból vagy méhviaszból készíthetnek hozzá egy külön szájrészt. Ezek a modern változatok megfizethető alternatívát kínálnak a tradicionális hangszerek helyett.

Játéktechnika

A didgeridoo játéka egyedülálló technikát igényel. A játékos laza ajkakkal fújja a hangszert, miközben folyamatosan használja az emberi hangot is. Az alaphangot cirkulációs légzéssel tartja fenn, a ritmusokat pedig nyelvvel, ajkakkal és a levegő nyomásának változtatásával hozza létre.

A didgeridoo hangzása varázslatos, képes utánozni a természet hangjait, a hullámokat, a madarak csicsergését, a szél zúgását. Ez a misztikus hangzás tette a világ egyik legnépszerűbb hangszerévé, amely ma már a modern zene részévé is vált.

A didgeridoo játékstílusok alapján történő területi felosztása a hangszer hangzásvilágának és a zenei stílusnak az egyik legegyszerűbben felismerhető sajátossága. 

Az "A" stílus jellemzői (Nyugat-Arnhem-föld):

• Rövid hangszerek (1-1,5 méter)
• Mindkét végén nagyjából egyforma átmérő
• Jellemző hangzásvilág
• A didzseridu legismertebb neve ezen a területen: Mago (más néven Maguna, Kanbi)
• Egyes helyeken Bambu néven is utalnak rá, ami a hangszer alapanyagára utal

A rövid hangszerek használatának köszönhetően a játékstílus gyorsabb tempójú, mozgékonyabb, és a magasabb hangok dominálnak. Az "A" stílus hangzásvilága jellegzetesen vibráló, dúdoló, és gyakran imitál természethangokat, mint a hullámok zúgása vagy a madarak csicsergése. A Mago a legnépszerűbb didzseridu típus ezen a területen. Rövid, vastag falú hangszer, melynek hangzása erőteljes és mély. A Bambu elnevezés a hangszer alapanyagára utal, és néhol az "A" stílusú didzseriduk általános megnevezéseként is használják.

Az "A" stílusú didzseridu játékot összehasonlítva a Kelet-Arnhem-földön jellemző "B" stílussal (mely a kürthang használatáról ismert), megállapíthatjuk, hogy míg a "B" stílusban a játékstílus határozza meg a hangszert, addig az "A" stílusban a rajta játszott ritmus. Ez utóbbi valószínűleg a didgeridoo játék egy régebbi generációját képviseli, amit az is alátámaszt, hogy ezen a területen az őslakosok jobban el voltak zárva a külső hatásoktól.

A "didgeridoo" elnevezés a Nyugat-Arnhem-földön és Darwin környékén használt egyik ritmusból ered, melyben a játékos "didjemro" szót énekli a hangszerbe.

Az "A" stílusú didzseridu játékot a rövid ritmusképletek, a monotonitás, a felharmonikusokban gazdag hangzás és a lassú, hömpölygő ritmus jellemzi. A játékos beleénekli a ritmust a hangszerbe, ami a tradicionális stílusokra jellemző "testes" hangzást eredményezi.

A didgeridoo díszítése

A didgeridoo díszítése fontos szerepet játszik a hangszer esztétikai értékének növelésében és a bennszülött kultúra vizuális kifejezésében. A díszítésnek számos módja létezik, a leggyakoribbak a következők:

• Festés: A didgeridoo-t hagyományosan természetes pigmentekkel, mint például okkerrel, vörösagyaggal, és faszénnel festik. A festmények gyakran ábrázolnak totemállatokat, szimbólumokat, és álomképeket.
• Faragás: A didgeridoo-t faragással is díszíthetik, a minták gyakran geometrikusak, vagy a bennszülött kultúrára jellemző motívumokat ábrázolnak.
• Maratás: A didgeridoo-t marással is díszíthetik, a mintákat savval vagy lúggal maratják a fa felületébe.
• Égetés: A mintákat forró eszközzel égetik a fa felületébe.
• Bevonás: A didgeridoo-t bevonhatják viasszal, gyantával, vagy méhviasszal, ez fényesíti a hangszert és védi a sérülésektől.

A didgeridoo díszítése gyakran a hangszer készítőjének egyéni stílusát és a bennszülött klánhoz való tartozást tükrözi. A díszítésnek spirituális jelentése is lehet, a minták gyakran a bennszülött hitvilág elemeit ábrázolják.

A didgeridoo díszítésén kívül a hangszert kiegészítőkkel is elláthatják, mint például:

• Tollak: A didgeridoo-t gyakran díszítik madártollakkal, a tollak színe és elrendezése a bennszülött klánhoz való tartozást jelzi.
• Csontok és kagylók: Ezek a kiegészítők gyakran védelmező szimbólumként szolgálnak.
• Szövet: A szövet színe és mintája a bennszülött kultúrára jellemző motívumokat ábrázolhatja.

A didgeridoo játék egészségügyi előnyei

A didgeridoo játékának nem csak zenei és kulturális jelentősége van, hanem meglepő módon az egészségre is kifejthet pozitív hatásokat.

• Horkolás és alvási apnoe: A British Medical Journalban 2006-ban megjelent tanulmány szerint a didgeridoo gyakorlása erősíti a felső légutak izmait, így csökkentheti a horkolást és az obstruktív alvási apnoét. A vizsgálatban az alanyok didgeridoo órákon vettek részt, ahol megtanulták többek között a körlégzést. A kontrollcsoport tagjai nem játszottak didgeridoon. A kutatás végén a didgeridoo-zó alanyoknál szignifikáns javulást tapasztaltak.
• Asztma: Egy kisebb, 2010-es vizsgálatban 10 őslakos felnőttnél és gyermeknél a heti egy didgeridoo óra figyelemre méltó eredményeket hozott az asztma kezelésében már hat hónap után.

Fontos megjegyezni, hogy mindkét tanulmány kis létszámú alanyokon történt. További, kiterjedtebb kutatások szükségesek ahhoz, hogy a didgeridoo bizonyított terápiás lehetőséggé válhasson a horkolás, az alvási apnoe vagy az asztma kezelésére. Mégis, az eredmények arra utalnak, hogy a didgeridoo különleges légzéstechnikájának elsajátítása pozitívan hathat az egészségre.