Története: A hangszer születése
A djembe Nyugat-Afrika ősi hangszere, pontos eredete homályba vész, de szorosan kapcsolódik a mandinka népcsoport kovácsaihoz, a numukhoz. A numuk mesteremberek, akik kovácsmesterségükkel a hiedelem szerint különleges erőt birtokolnak. A numuk vezetik a beavatási szertartásokat, melyek során a fiatalok megszabadulnak a negatív energiáktól. Ők faragják a titkos társaságok maszkjait is, és kiemelt szerepet játszanak ezeknek a társaságoknak az eseményein. Természetesen a mindennapi életben is fontos szerepet töltenek be: ők készítik a földműveléshez, vadászathoz, harchoz szükséges eszközöket, a védőamuletteket és talizmánokat is.
A djembe ott van minden fontos eseményen: beavatáson, névadási ceremónián, terménybetakarításon, a titkos társaságok szeánszain. A leggazdagabb djembe-hagyományokkal Guinea Faranah tartományától Mali Segou tartományáig találkozhatunk, de Guinea fővárosában, Conakryban, Burkina Fasoban, az Elefántcsontparton is élénk a djembe kultúra. A városiasodás és a djembe-dobosok csoportjainak szerveződése révén Conakry és Bamako váltak a djembe afrikai központjaivá. Ismert djembe-zenészeket találhatunk Szenegálban, Sierra Leonéban és Libériában is, a numuk ezer évvel ezelőtti vándorlásainak köszönhetően.
A djembe nem csupán hangszer, hanem a nyugat-afrikai kultúra szimbóluma is. A ritmusok, dalok ősi történeteket mesélnek el, összekötik a múltat a jelennel, és örömteli hangulatot teremtenek. A djembe játék közösségi élmény, amely összekovácsolja az embereket, és erőt ad a mindennapokhoz.
Felhasználás: Zenei stílusok és kultúrák
A djembe repertoárja nem csupán a mandinka nép ritmusvilágát tükrözi, hanem számos más népcsoport zenei örökségét is magába olvasztja. A Maliban és Guineában játszott ritmusok között is fellelhetőek eltérések, melyeket a különböző területek népeinek befolyása okoz.
Maliban, Bamakótól északra a szahel szavannákon élő népek hagyományai érezhetőek a djembe ritmusokban. Ezeket a ritmusokat gyakran elnevezésük alapján is meg lehet különböztetni, utalva eredetükre. Ilyen például a Maraka, a soninkék elnevezése, a fula, ami a fula népcsoportra utal, vagy a bamanan, ami a bambarákra jellemző.
Hasonló a helyzet Guineában is, ahol a Conakryhoz közeli területek ritmusvilágát erősen befolyásolja az ország középső és keleti részének zenei hagyománya. Ennek köszönhetően a baga, toma és temne népcsoportok ritmusai is megtalálhatóak a djembe repertoárjában.
A játékosok körében a legkedveltebb ritmus a dundunba (dununba, dunumba), melynek rengeteg variációja létezik. Ez a ritmus Kankan tartományból, Felső-Guineából származik, és az erő, a bátorság, a keménység és a tettrekészség szimbóluma. Eredetileg a fiatal, erejük teljében lévő férfiak táncolták, akik kitartásukat és erőnlétüket fejezhették ki általa. Ma már Bamakotól északra, Conakryban is megtalálható, és bár továbbra is népszerű, eredeti kulturális tartalmát (férfi avatás) mára elveszítette.
A dundunba mellett a manjani (menjani vagy mandiani) és a soli (Maliban sukunak nevezik) is kedvelt ritmusok. A manjani Felső-Guineából származik, és beavatásokon szólalt meg, míg a solik kizárólag lányok tánca volt. A legjobban táncoló lányt manjaninak nevezték, és minden falunak volt egy megbecsült manjanija.
A djembe repertoárja tehát rendkívül gazdag és változatos, tükrözve Nyugat-Afrika kulturális sokszínűségét. A különböző ritmusok nem csupán zenei élményt nyújtanak, de betekintést engednek a régió kulturális örökségébe és hagyományaiba is.
Készítése és felépítése
A djembe egy különleges dob, melyet két kézzel ütnek. A dobot a lehető legmagasabb hangra hangolják, a vízben áztatott kecskebőrt vaspántokkal rögzítik a homokóra formájú fa dobtestre, majd zsinórokkal feszítik rá. A djembe kb. 60 cm magas, bár formája és mérete régiónként eltérő lehet. A fa testet egyetlen fatörzsből vájják, a fafajtát területenként változóan választják. A bőrt napokig szárítják, a kötél maradék hosszát pedig a hangszer kisebb átmérőjű nyakára csavarják. A djembe játékosok gyakran tűz közelébe teszik hangszerüket a páratartalom miatt, hogy a bőr jobban megfeszüljön, és a dobnak magasabb hangja legyen. Korábban állati inakat használtak a hangoláshoz, így a djembék hangja mélyebb volt. Ma Guineában magasabbra, Maliban és Burkinában mélyebbre hangolják a djembét.
A mali djembék alacsonyabbak és jobban kiöblösödnek, mint a guineai hangszerek, melyek magasabbak, és a bőr feszítettebb a magasabb hang érdekében. A szenegáli djembe kerekebb és mélyebb hangú.
Gyakran erősítenek három fémlapot a djembéhez, amelyek a rezgéstől csörgő hangot adnak ki. Ez a sekeseke (Mali), kesekese (Szenegál és Guinea) vagy sesse (Guinea).
Játéktechnika
A djembe játék nem könnyű feladat, hiszen a hangszert rendkívül magasra hangolják, emiatt a bőr alig rugalmas. A djembe ütése így nem komfortos, sokkal inkább hasonlít egy betonlap csapkodásához. A jó djembejátékos kemény kézfejéről ismerszik meg, tenyerén vastag bőrkeményedések alakulnak ki, csakúgy, mint az ujjvégeken.
Háromféle ütéstechnikát alkalmaznak a djembe játék során: a tonique-ot (tonik), a claque-ot (klaké) és a basse-t (bassz). Ezek a francia elnevezések külső hatásra terjedtek el, a mandeajkúak maguk között sanfénak vagy sanmanak, cémancénak és dugumanak hívják ezeket a technikákat.
A szólista nem csupán ritmusokat játszik a djembén. A dob pergése, a különböző képletek és ritmusvariációk nyelvi kifejeződést hordoznak. A ritmus maga a beszéd, a szólista, azaz a djembefola kommunikál a hangszerén keresztül. A maninka és a mandinka nyelvezet között különbség van, így a két régió djembe-játékának nyelvezete is eltér egymástól. A djembe tehát nem csupán egy hangszer, hanem egyfajta kommunikációs eszköz is, amellyel történeteket mesélnek el és érzelmeket fejeznek ki.
A djembe ritmusok elsajátításának kulcsa a vokalizációs gyakorlat, azaz a ritmusok eléneklése. Ez a technika nagyban segíti a memorizálást és a ritmusok belsővé tételét. A djembe szólhat egyedül is, basszus dob kísérettel, ahogyan Maliban jellemző, de Guineában a szólistát gyakran több djembe játékos is követi, kiegészítve egy háromtagú basszus dob szettel. Ezt a formációt figyelhetjük meg a modern guineai balettekben is.
Maliban a kísérő djembe vagy dundun játékot dennek nevezik, ami "gyermeket" jelent, míg a kísért ritmust banaknak, azaz "anyának". Ezek a kifejezések egy ősi hagyományra utalnak, melyben a ritmusok eredetileg az asszonyokhoz tartoztak, ők énekelték és tapsolták őket a mindennapi munka vagy ünnepek alkalmával. A férfiak később csatlakoztak, először csak ritmus kíséretet adva, majd fokozatosan kidolgozottabb ritmusokat játszva.
A játék két fő részből áll: a kíséret lassabb ritmusából és a szólista játékából, ami a táncoshoz igazodik. A dundun-szett mindvégig szól, szorosan kapcsolódva a szólistához, jelezve a ritmusváltásokat és a kiállásokat. A szólista "aláteszi" a ritmust a táncosnak, követve annak mozdulatait, míg a táncos a záró résszel jelzi a tánc végét.
Számos ritmus létezik, mindegyiknek saját variációi vannak. Néhány ritmusban azonos a kíséret, máshol a basszus hangszerek játéka hasonlít, de a ritmusképletek mindig egyediek. Az európai fülnek idegennek tűnhet az egyes ritmusképletek összeillesztése, a polifónia összetettsége pedig nehezen követhető. A dundunba ritmus talán a legnehezebb a nem afrikaiak számára.
Fontos különbséget tenni a hagyományos falusi djembe játék és a modern balettek előadásai között. A falvakban kevesebb ritmust játszanak hosszabb ideig, szertartástól függően, míg a balettekben rövid idő alatt sok ritmus hangzik el, koreografált táncok kíséretében.
Híres játékosok
- Abdoulaye Diakité (Senegal)
- Hani Naser (Jordanian-American)
- Latyr Sy (Senegal)
- Mamady Keïta (Guinea)
- Famoudou Konaté (Guinea)
- Bolokada Conde (Guinea)
- Yamadu Bani Dunbia (Mali)
- Soungalo Coulibaly (Mali)
- Drissa Kone (Mali)
A djembe rokonai:
A djembe család három különböző hangmagasságú, kecskebőrrel borított dobból áll. Ezek, növekvő hangmagasságban a dundunba, a sangban és a kenkeni. A játékos az egyik kezében egy ütővel a dob felületét üti, míg a másikkal egy, a dob testéhez rögzített vasharangon adja a dallamot. Ezek a dobok együtt a dunun nevet viselik, és hagyományosan kísérik a djembe-játékot.