Konga

A konga egy keskeny, egymembrános dob, amely többféle magasságban és átmérővel készülhet, általában egyesével, kettesével vagy nagyobb szettek részeként használják. Hagyományosan olajfából készült hordókból alakították ki, míg a modern kongák anyaga lehet többféle fa, vagy egy- illetve kétrészes üvegszálas test is.

A konga eredete

A konga dob megjelenése Kubában szorosan összefügg a 17. és 18. század során nagyrészt a bantu nyelvterületről Afrikából behurcolt rabszolgákkal. Amikor a rabszolgaságot a 19. század vége felé eltörölték Kubában, megindult a kulturális csere és fejlődés robbanásszerű folyamata. Elkezdtek kibontakozni a dobközpontú rumba és más zenei műfajok, és velük együtt fejlődött a konga dob és más jellegzetes ütőhangszerek világa.

A konga legközvetlenebb felismerhető elődje a makuta dob, egy magas, hordó alakú hangszer, melyet a bantu hagyományok részeként vallási ceremóniákon használtak. A kongának ezen kívül nigériai gyökerei is vannak a lucumí bembé dob formájában, mely egy kisebb kongához hasonlít.

A század vége felé a rumba – ami a havannai és matanzas-i szegény, városi negyedekben született – volt az első ismert stílus, ahol a konga az alap hangszerelés része volt. Az 1930-as években a konga bekerült a népszerű kubai tánczenei stílus, a son zenekari formációjába, majd az 1930-40-es években hatalmas hatást gyakorolt az amerikai jazzre is. Ebben az időszakban olyan kiváló zenészek, mint Machito, Mario Bauza, Dizzy Gillespie, Charlie Parker, Chano Pozo és mások létrehozták az egyik legkreatívabb zenei formát, amit valaha ismertünk – az afrokubai jazzt (vagy más néven latin jazzt).

A konga népszerűsége töretlenül nőtt, és napjainkban ez a hangszer az egyik legelterjedtebb dob a világon. Szinte minden kontinensen megtalálható, számtalan zenei műfaj alkalmazza. A rock and roll zenekarok már a klasszikus rock korszakban beépítették a hangzásvilágukba. Talán a legjobb példa erre Santana zenekara, ahol a későbbi nagyszerű conguero, Raul Rekow játszott.

Fontos megemlíteni, hogy Kubában, ahonnan a konga dob származik, a "konga" szó jellemzően csak a karnevál idején játszott specifikus ritmusra és az azt meghatározó dobra vonatkozik (hasonlóan a brazil karneválhoz vagy az amerikai Mardi Gras-hoz). A hagyományosabb és a spanyol anyanyelvűek által szélesebben használt, pontosabb kifejezés a "tumbadora".  Ez a szó nem vonatkozik a karneváli dobokra, viszont a legtöbb hagyományos és kereskedelmi kubai zenében használt dobokra már igen.

A konga dob számtalan latin ritmus alapkövét jelenti, és hozzájárult ahhoz, hogy a latin ütőhangszeres zene világszerte népszerű lehessen. A kubai eredetű kongára hazájában gyakran timba vagy jícamo néven is hivatkoznak. A kongajátékost conguerónak vagy conguerának nevezik.

Rengeteg kiemelkedő conguero és conguera tett azért, hogy a konga világszerte kedvelt hangszerré váljon. A profi és amatőr játékosokon túl a konga fejlődése összefonódik a képzett kongakészítők és a minőségi gyártók munkájával is.

Készítése és felépítése

A konga a lényegét tekintve ma is ugyanazt a hordószerű formát őrzi, mint az 1930-as években, de a dizájn és az alapanyagok terén átesett némi változáson. A különböző kongagyártók saját forma-variációkat, eltérő faanyagokat vagy akár üvegszálat, illetve sokféle formájú, minőségű és színű szerelvényeket használva különböztetik meg hangszereiket.

A legkorábbi kongák dobfejét jellemzően tehén- vagy öszvérbőrrel készítették, amit szögekkel vagy szegecsekkel rögzítettek a test tetejére. Nyersbőr ma is használatos a kongákon, a vízibivaly-, tehén-, marha- és öszvérbőr a legnépszerűbbek. (Emellett a szintetikus dobfejek is kedveltek, amelyek professzionális minőségben készülnek.)

Ez a technika számos afrikai dobra jellemző, köztük például a hagyományos makúta és ngoma dobokra. A hangolást úgy végezték, hogy a dobfejet felmelegítették, hogy megfeszüljön és magasabb hangzást adjon, vagy lehűtötték a lazulás és mélyebb hangok eléréséhez. A mai kongákat már tipikusan mechanikai rendszerrel hangolják: egyszerűen egy kulcs segítségével fordítják el a füleken elhelyezett anyákat, szabályozva ezzel a káva feszességét, ami pedig a dobfej feszítésével és hangmagasságával áll összefüggésben.

Általában kettő-négy kongát használnak egy szettben, melyeket a zenészek ujjakkal vagy tenyérrel szólaltatnak meg. A tipikus kongák körülbelül 75 centiméter magasak a test aljától mérve a dobfej tetejéig. Játszhatóak rajtuk ülve, de állványra szerelve akár állva is. A kongák teste eredetileg fából készült, ez ma is így van, de üvegszálat is gyakran használnak. A legtöbb fadob dongákból áll, melyeket hajlítanak és összeragasztanak, de léteznek egyetlen fatömbből kifaragott kongák is.

A gyártók körében három alapvető és összesen öt gyakori kongaméret vált elterjedtté.

A három fő méret a quinto, a konga (tres dos) és a tumba (salidor). A két további méret a requinto és a supertumba.

A méretekből következtetni lehet a dob funkciójára is. A nevek utalnak a dob általános hangmagasságára, vagy azokra a sajátos ritmusokra, amiket jellemzően az adott típuson játszanak.

A három fő méret közül a quinto a legkisebb és legmagasabb hangolású, így gyakran szóló- vagy vezető dobként alkalmazzák, bár más szerepekben is előfordulhat, különösen ha mélyebbre hangolják. A konga a középső méret, hagyományosan a középső szólamokat bízzák rá, de mély vagy magas hangolásban is gyakran használják. A három fő méretből a tumba a legmélyebb hangú, ez rendelkezik a legnagyobb dobfejjel és legszélesebb dobtesttel. Hagyományosan a mély szólamokat játsszák ezen a típuson, bár a konga szólamokat is gyakran megszólaltatják rajta. A tumbát néha salidorként is emlegetik. Összefoglalva tehát:

Minél kisebb a dobfej, annál magasabb a hangolás és fordítva. A három szabványos méret a quinto (legkisebb), a konga (közepes) és a tumba (legnagyobb).

• A quinto a legmagasabb hangolású, átmérője 28 cm. Játszható dallam részeként vagy hangsúlyként is.
• A conga 30 cm átmérőjű, középtartományú hangot ad, remekül kiegészítve a kisebb és nagyobb méreteket.
• A tumba közel 32 cm átmérőjű, mély, rezonáló basszustónust produkál. Talán ez a méretek közül a legismertebb és legnépszerűbb.

A két speciális méret a legkisebb requinto (25 cm) és a legnagyobb supertumba (35,5 cm). Ezeket jellemzően akkor alkalmazzák, amikor a kongák egy kompozíció dallamát adják.

Amikor a konga kezdett népszerűvé válni, a conguerók egyszerre csak egyetlen dobon játszottak és a ritmusszólamok szigorúan hozzá voltak rendelve az adott dobhoz és játékoshoz. Ahogy a játéktechnikák fejlődtek és egyre kifinomultabb lett a kongajáték, a zenei és ritmikai elrendezések is egyre összetettebbek lettek. Ezzel párhuzamosan a conguerók két vagy három dobon kezdtek játszani egyszerre. Ma már egyes játékosok négy, sőt öt, vagy annál több dobot is használnak egy szetten belül, bár ez ritka.

Játéktechnika

A dobok ülve vagy állva is megszólaltathatók – az utóbbi esetben egy állványra kell erősíteni őket. A dobot a conguero vállára is szíjazhatják előadások, felvonulások vagy fesztiválok alkalmával. A kongajátékosok ujjaikkal és tenyerükkel játszanak a dobon. 

A konga dobos alapvetően öt alapütést alkalmaz:

• Mély hangszín (tono bajo): Nyitott tenyérrel ütik meg a dob közepét.
• Tompított hangszín (tono ahogado): Négy ujjal ütik meg a dobot úgy, hogy a kézfej az ütés után a dobfejen marad, ezáltal tompítva a hangzást.
• Nyitott hangszín (tono abierto): Négy ujjal ütik meg a dobfej szélét.
• Csattanó hangszín (tono seco): Az ujjakat enyhén meghajlítva ütik a dobfejre, míg a tenyér a kávára csapódik.
• Érintő hangszín (toque de punta): A dob egyszerű megérintése tenyérrel, kézfejjel vagy ujjakkal.

Ezen alapok mellett számos kiegészítő technika létezik, amivel a játék díszíthető vagy további hangszíneket csalhatunk ki a kongából. Sok játékos és tanár kialakítja saját, egyedi ütéstechnikáit, vagy a szabványon alapuló különféle variációkat. Íme néhány a leggyakoribb játékmódok közül:

• Manoteo: A dobfej közepét felváltva ütik tenyérrel és ujjakkal.
• Glissando: Hangmagasság hajlítása. Ezt az ütést úgy hajtják végre, hogy a középső ujjat végighúzzák a dobfejen. Emellett nyomást lehet gyakorolni a kávára a karral, ami tovább módosítja a hangzást.
• Cascara: A dobtest megszólaltatását jelenti.

Számos tehetséges kongajátékos létezik világszerte. Alább néhány a legismertebb, napjainkban is aktív conguerók közül különböző országokból:

• Alejandro Neciosup Acuña

• Armando Peraza
• Daniel de los Reyes
• Eilel Lazo
• Giovanni Hidalgo

• Janet Carlson
• José Luis Quintana
• Laudir de Oliveira

Fontos megjegyezni, hogy ez csak egy szűk válogatás, rengeteg más, kiemelkedő conguero működik szerte a világon!