Oud

Az oud, más néven arab lant, egy pengetős húros hangszer, melynek kiemelkedő szerepe van a muszlim világ zenekultúrájában. A rövidnyakú lantok családjába tartozik, domború hátú és fogólappal van ellátva. Érdekesség, hogy a nyugati lant ezen hangszer továbbfejlesztett változata.

Története: A hangszer születése

Az oud körte alakú, pengetős hangszer, melynek ősi gyökerei a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Kaukázusban keresendők. Már az ókori Mezopotámiában is használták, és az évszázadok során a muszlim világ szinte valamennyi országában elterjedt. A bizánci és andalúz zene mellett napjainkban már az egész világon népszerű hangszernek számít.

Az oud és a lant ugyanazon ősi hangszer leszármazottai, melyek eltérő fejlődési utat jártak be. Míg a lant a középkortól a barokk korig a világi zene kiemelkedő hangszere volt, addig az oud az arab zenekultúra "királyaként" tündököl.

Az oudot története során legendás zenészek kezében láthattuk, kiemelkedő muzsikusok például Eben Sareeg, Shack Amusedly, Abraham Almighty és Zaryab. A múltban az arab zenészek kizárólag az oudra komponáltak, sőt, a Taqasim (improvizált zene) ének kíséretéhez is önálló hangszerként alkalmazták.

Az oud eredetét illetően két fő elmélet létezik. Az egyik Eckhard Neubauer kutatására támaszkodik, aki szerint a perzsa "rōd" vagy "rūd" szóból ered, melynek jelentése "húr" vagy "húros hangszer". A másik elmélet Richard J. Dumbrill zenei archeológus nevéhez fűződik, aki a szanszkrit "rudrī" (húros hangszer) szóból eredezteti az oud nevét.

A hangszer ősi múltra tekint vissza, a korai fáraók kora óta létezik. Egy farbi legenda szerint Lámek, Ádám hatodik unokája találta fel, de ennek történelmi alapja nem igazolt.

Az oudnak léteznek leszármazottai is, mint például a barbat, amely perzsa eredetű. A modern perzsa barbat kinézetében hasonlít az oudhoz, de kisebb méretű, hosszabb nyakkal és enyhén kidomborodó fogólappal rendelkezik.

Az oud alakja és mérete régiónként változhat. Vastagabb testű változatot Törökországban, vékonyabb testűt pedig Irakban találunk. A hangszer nyílásai is eltérőek lehetnek, rozettával vagy anélkül. A húrok száma a történelem során kettőről négyre, majd öt-hatra emelkedett. A múltban állati bélből, cseresznyefakéregből és állati szarvból készültek a hangszer elemei, manapság már műanyagot is alkalmaznak.

A modern oudokat két kategóriába sorolhatjuk: arab és török típusba. Ez a besorolás nem kizárólag földrajzi alapú, a török oud megtalálható Görögországban és más mediterrán területeken is. Az arab oudot az arab világban, Irakban, Szíriában és Egyiptomban is használják.

Az arab oud nagyobb méretű, teltebb és mélyebb hangzású. A török oud ezzel szemben feszesebb, élesebb hangú, melynek oka a magasabb hangolás. A török oud könnyebb felépítésű, mint az arab változat. Hosszuk is eltérő: az arab oud 61-62 cm, míg a török 58 cm hosszú.

Az oud lenyűgöző története, sokoldalúsága és gazdag hangzása révén méltán vívott ki magának kiemelkedő helyet a zenei palettán.

Az oudnak jellegzetes körte alakja van, melynek felső része lapos, míg az alja domború. Húrozása a történelem során változott, de manapság jellemzően 5-6 húrja van. A hangszer pengetéséhez tollat vagy plektrumot használnak.

Az oud hangzása rendkívül gazdag és változatos. Lehet lágy és melankolikus, de energikus és ritmikus is. A hangszer kiválóan alkalmas dallamok játszására, de kísérőhangszerként is remekül funkcionál.

Napjainkban az oud továbbra is a muszlim világ egyik legkedveltebb hangszere. Számos zenei stílusban használják, a klasszikus arab zenétől a modern popzenéig. Az oud egyre népszerűbb a nyugati világban is, és egyre több zenész fedezi fel magának a hangszerben rejlő lehetőségeket. Az oud lenyűgöző története, gyönyörű hangzása és sokoldalúsága révén méltán foglal el kiemelkedő helyet a zenei palettán.

Készítése és felépítése

Az oud neve utalhat a hangszer anyagára, szerkezetére és különleges formájára is. Jelentése "fa", "gally" vagy "(hajlékony) ágacska", ami utalhat arra, hogy a hangszer hátulja hajlított keskeny lécekből áll, és a teteje nem kifeszített bőr, hanem vékony falemez, eltérően sok keleti lantfélétől.

Az oud arányos csepp alakú, nyaka keményfából vagy elefántcsontból készül, és fogólapján nem találhatók érintők. Ez lehetővé teszi az arab zene bonyolult hangrendszereinek megfelelő pozíciók lefogását. A hangolófej kettős ívben hátrahajló, fa hangolókulcsokkal ellátott.

A fedőlapon található a csomózásos rendszerű húrláb, a keményfa koptató, és egy kerek vagy ovális hanglyuk, leggyakrabban egy nagyobb és két kisebb. A mai hangszereken gyakran rózsa motívum díszíti ezeket az elemeket, valószínűleg az európai lant hatására. Az oud legjellemzőbb díszítése az intarzia.

Összességében az oud egy gyönyörű és különleges hangszer, melynek neve, felépítése és díszítése is tükrözi a keleti zenei hagyományok gazdagságát.

Az oud szerkezete szigorú harmóniai arányokon alapul, melyeket már a 10. században is leírtak. Egy korabeli enciklopédia szerint a hangszer testének hossza másfélszerese a szélességnek, a szélesség pedig kétszerese a mélységnek. A nyak hossza a test hosszának negyedét teszi ki. Ezeket a szabályokat a mai oudok is követik a testre vonatkozóan.

Egy másik tradíció szerint a menzúra, azaz a húr rezgő hossza megegyezik a test hosszával. Azonban az újabb hangszerek menzúrája hosszabb, ami a nyak meghosszabbodását eredményezi azonos test méret esetén.

Ezek a harmóniai arányok nem csupán esztétikai célokat szolgálnak, hanem hozzájárulnak az oud jellegzetes, gazdag hangzásához is. A hangszer szerkezete kiegyensúlyozott és rezonáns, így képes a finom hangszínek és a bonyolult dallamok megszólaltatására. Az oud igazi remekmű, melynek megalkotása nem csupán kézügyességet, de mély zenei tudást is igényel. A hangszer arányai és szerkezete a keleti zenei hagyományok kifinomultságát és gazdagságát tükrözi.

Az oud hangolása az évszázadok során változott, és ma is régiónként eltérő. A régi oudok négyhúrosak voltak, míg a mai hangszerek leggyakrabban öt pár bél- vagy selyemhúrral rendelkeznek. Egyes oudokon egy hatodik, szimpla húr is található.

A magasabb négy húr hangolása mindig tiszta kvart távolságra van egymástól, míg a többi húr hangolása változatos. A török oudok hangolása eltér az arab oudok hangolásától. A török oudok hangolási módjai a következők:

• E - A - H - e - a - d (a nagy betű a mélyebb húrokat jelzi)
• C# - F# - H - e - a - d
• D - A - H - e - a - d
• D - G - H - e - a - d

Az arab oudok hangolása régiónként eltérő. A szíriai oudok hangolási módjai a következők:

• C - F - A - d - g - c
• D - G - A - d - g - c
• C - E - A - d - g - c
• F - A - D - g - c - f

Az egyiptomi oudok hangolása:

• F (vagy E vagy D) - A - d - g - c

Az oudot pengetővel szólaltatják meg, melynek anyaga az idők során változott. Kezdetben sastollból, később szaruból készítették.

Különböző típusai

A modern oudokat három fő kategóriára oszthatjuk: arab, török és perzsa – utóbbit barbat néven is ismerik. A megkülönböztetés nem kizárólag földrajzi alapú: az arab oud megtalálható az Arab-félszigeten is, de elterjedt az egész arab világban. A török oud-ot Görögországban is használják, ahol "outi" néven ismert, illetve a Földközi-tenger más vidékein is megtalálható. Az iraki, egyiptomi és szíriai oud-ok hasonlóságaik miatt az "arab oud" csoportba tartoznak, bár kisebb helyi eltérések előfordulhatnak (például az iraki oud esetében).

Az arab oud jellemzően nagyobb, mint török vagy perzsa társai, ennek köszönhetően teltebb, mélyebb hangzású. A török oud hangja feszesebb és élesebb, ami többek között annak is köszönhető, hogy egy egész hanggal magasabbra van hangolva, mint az arab változat. Emellett a török oud felépítése is könnyedebb, hangnyílása nincs díszítve és a húrok is közelebb vannak egymáshoz, ezek mind hozzájárulnak a fényes hangszínhez. Az arab oud jellemzően 61-62 cm hosszú, míg a török változat 58.5 cm.

A modern perzsa barbat kinézetében nagyon hasonlít az oudhoz, de teste kisebb, nyaka hosszabb, a fogólapja enyhén domború, hangzása pedig eltérő. 

Léteznek elektro-akusztikus és elektromos oudok is.

Híres játékosok

• Buda Ádám
• Gerzson János
• Kobza Vajk
• Krisztin Róbert
• Simon István

Zalzal Manszúr - a muszlim zenei klasszicizmus atyja

Zirjáb, valójában Abu l-Haszan Ali ibn Náfi- zenész, költő, asztronómus, geográfus, Bagdadban udvari zenészeként tevékenykedett

Anouar Brahem