Története: A hangszer születése
A pánsíp (más néven panfuvola vagy syrinx) egy olyan fúvós hangszer, amely zárt csövekből áll, amelyek hossza (esetenként vastagsága is) fokozatosan növekszik. Sokféle pánsíp létezik, és a hangszer gyakran a népzenei kultúra része. A pánsípok csövei tradicionálisan bambuszból, óriásnádból vagy más helyben fellelhető nádból készülnek, de léteznek fa, műanyag, fém vagy akár elefántcsont változatok is.
A pánsípot már az ókori görögök is használtak. Leginkább pásztorok játszottak rajta, legkorábbi ismert használata pedig a Kükládok szigeteihez kötődik az i.e. harmadik évezredben. A hangszer ábrázolásai végigvonulnak a görög művészettörténeten. Bár egyes mítoszok Kübelének vagy Hermésznek tulajdonítják a hangszer feltalálását, a pánsíp leggyakrabban Pánnal, a pásztorok istenével van összefüggésben, akinek nevéhez kötik a hangszer megalkotását. A görög mitológia szerint Pán, a pásztorok védelmezője, beleszeretett Szürinx nimfába, Ladón folyóisten lányába. A nimfa elmenekült előle, ezért Zeuszhoz fohászkodott segítségért. Amikor Pán már majdnem elfogta, Zeusz náddá változtatta Szürinxet. A feldühödött Pán darabokra törte a nádszálakat, ám aztán megbánta tettét, és sírva megcsókolta a nádtöredékeket, szerelme egyetlen maradványait. Csókjai közben felfedezte, hogy a nádból leheletével hangokat csalhat elő, így hát megalkotta azt a hangszert, amely az elveszett nimfa nevét viseli.
Zenei stílusok és kultúrák
A pánsíp ősi hangszernek számít, Dél-Amerikában is régóta jelen van. Az őslakosok vallási szertartásokon, rituális célokra használták, szent hangszernek tartották, és mágikus erőt tulajdonítottak neki. A kontinens ezen részén elterjedt változat az Andoki pánsíp, melyet Peruban, Bolíviában és Ecuadorban is megtalálunk.
Az amerikai kontinensen a pánsíp eredete jóval korábbra nyúlik vissza, mint az inka vagy a maja civilizációk megjelenése. A hangszer az egész kontinensen megtalálható volt, északon és délen egyaránt, sokféle névvel illetik: Antara, Malta, Toyo, Rondador, Hauyra, Puhura és Siku.
Napjainkban a pánsíp továbbra is fontos szerepet tölt be a hagyományos andoki zenében és táncokban. Jellegzetes hangzása varázslatos hangulatot kölcsönöz a kulturális eseményeknek.
Afrikában is megtalálhatók a pánsípok, ahol "Siku" néven ismerik őket, és fontos részei a hagyományos afrikai zenének. Az itteni változatokat bambuszból készítik, és jellemzően zenekari formában szólalnak meg. A pánsípok különleges, egyedi hangzása miatt sokféle zenei műfajban népszerűek, köztük a komolyzenében, a népzenében, és a világzenében. A Guinness Rekordok Könyve szerint a legnagyobb pánsíp-együttest 2015-ben Peruban hozták létre, összesen 5190 résztvevővel.
Peru világhírű a pánsípjairól, amelyek bambuszból készülnek, és "conjuntos" néven ismert együttesekben szólalnak meg. Ezekben az együttesekben akár 30 tag is játszhat, mindenki más-más méretű és hangolású pánsípon. A perui pánsíp szerves része a hagyományos andoki zenének, és a mai napig népszerű hangszernek számít.
Nemcsak Peru, de Bolívia és Ecuador is híres a pánsípjairól. A bolíviai pánsípok jellegzetes hangzásúak, "charangos" nevű együttesek formájában szólalnak meg, hasonlóan a perui conjuntos-okhoz. Az ecuadori pánsípok kísértetiesen szép dallamokat játszanak, és ugyanúgy fontos részét képezik a hagyományos andoki zenének.
A római korban csontból, elefántcsontból vagy nádból készültek a pánsípok, így hangterjedelmük kisebb volt a mai változatokénál. Antikváriumokban néha még találkozhatunk vintage pánsípokkal, melyek gyakran fából vagy csontból készültek. Ezek a régi hangszerek értékesek lehetnek, és népszerűek a gyűjtők körében.
Összefoglalva tehát, a pánsíp története gazdag és változatos. Ókori görög gyökerekkel rendelkezik, és az idők során különböző országokban és zenei műfajokban is megjelent. Az andoki pánsíp, az afrikai pánsíp és a perui pánsíp a ma ismert és használt legkedveltebb változatok közé tartozik.
Készítése és felépítése
A sípokat egy keresztgerendához rögzítik, és náddal, lennel vagy viasszal kötötték őket egymáshoz. A nádcsőből készült sípok száma 4-18. A leghosszabb sípok a jobb oldalon találhatók (a játékos szemszögéből nézve). A dupla pánsíp külső sorának csövei szinte mindig rövidebbek, mint a belső sor sípjai. Az alacsonyabb hangok csövei akár 80 centiméter hosszúak is lehetnek. Ez a hosszúság sok felhang előállítását teszi lehetővé. A hagyomány szerint a nők eredetileg nem játszhattak ezen a hangszeren.
A hangszeren úgy játszottak, hogy mindkét kézben tartották, és a csövek felső nyílásánál fújták meg. A különböző hosszúságú csövek más-más hangot adtak ki, de hasonló méretű csövekkel is létre lehetett hozni más hangokat, ha a csövet viasszal különböző pontokon lezárták. A pánsíp hangja telt és mély.
Játéktechnika
A pánsípon való játék ügyességet és gyakorlást igényel, mivel minden egyes sípot meghatározott erősségű levegőfújással kell megszólaltatni a kívánt hang eléréséhez. A zenésznek azt is tudnia kell, hogyan irányítsa a levegővételét a különféle dinamikai árnyalatok és zenei hatások létrehozásához. A pánsíp szolgálhat szólóhangszerként vagy akár zenekari formában is, és gyakran találkozunk vele a hagyományos népzenében és világzenében.
A pánsípművész úgy szólaltatja meg a hangszert, hogy levegőt fúj a sípok tetején lévő nyílásokon át. A hangmagasság változtatásához pedig egyszerűen nyitva hagyja vagy letakarja a sípokon lévő lyukakat.
Különböző típusai
Számos pánsíptípus létezik, mindegyiknek megvan a maga sajátos hangzása és felépítése. A legelterjedtebbek közé tartozik az andoki siku, a román nai és a perui zampoña.
Híres játékosok
Fănică Luca román zenész a huszadik században vált ismertté a nai, azaz a román pánsípon virtuóz játékával. Ma már sok más előadó, köztük Sting és Shakira is használja ezt a hagyományos hangszert dalaiban.
Matthias Schlubeck spanyol pánsípművész virtuóz előadásmódjáról és egyedi stílusáról ismert. Világszerte fellépett már, számos albumán mutatja be tehetségét, zenéje a hagyományos és a kortárs stílusok keveréke.
Simion Stanciu, vagy ahogy művésznevén ismerik, Syrinx, svájci pánsípművész, aki sok elismert zenésszel játszott már együtt és több albumot is rögzített. Zenéjére jellemző a különböző stílusok sajátos elegyítése, ami egyedi és magával ragadó hangzást eredményez.
Ulrich Herkenhoff német pánsípművész, innovatív megközelítésével vált ismertté a hangszeren való játék terén. Sok országban fellépett már, számos zenésszel dolgozott együtt. Herkenhoff zenéjében szintén a hagyományos és modern stílusok egyedi keveréke jelenik meg, ami különleges és izgalmas hangzásvilágot teremt.
Noortje van Middelkoop holland pánsípművész virtuozitásáról és lenyűgöző előadásmódjáról ismert. Világszerte koncertezik és számtalan albumot adott már ki. Zenéjére a hagyományos és a kortárs elemek keveredése jellemző, ami különleges, magával ragadó atmoszférát teremt.
Végül nem mehetünk el szó nélkül a román Gheorghe Zamfir mellett, aki kétségtelenül a világ egyik legelismertebb pánsípművésze. Több mint 300 albumot rögzített és számos országban fellépett.
