Történelme: A hangszer születése
A harmonika a 19. századi Németországból származik, ahol Akkordeon néven ismerték - az “akkord” szóból, melynek jelentése "akkord, hangok összhangzása". A harmonika doboz alakú hangszer, és a szabad nádú fúvós hangszerek közé tartozik, vagyis a hangot a levegő áramlása kelti a rezgő nádszálakon.
A harmonika elődjét Friedrich Buschmann találta fel Berlinben a 19. század elején, eredetileg "Handäoline" néven. Később, 1829-ben Cyrill Demian, örmény származású bécsi hangszerkészítő fejlesztette tovább, ekkor már "harmonika" (akkordion) néven. Ezután az 1800-as években az Európából más kontinensekre irányuló kivándorlás segítette terjedését, így világszerte számos helyi elnevezése született. A hangszer igazi népszerűségre a második világháború után tett szert, amikor a népzene elengedhetetlen kelléke lett Európában, és gyakran szólaltatták meg közösségi összejöveteleken. A 20. századi európai migrációhullámoknak köszönhetően a harmonika széles körben elterjedt a világon. Manapság a legkülönbözőbb műfajokban, így a pop-, rock- és klasszikus zenében is felbukkan.
A homályos kezdeti időszak ellenére a kutatók úgy vélik, hogy az első egyszerű harmonikákat Oroszországban 1830 körül készítették, egy németországi példány alapján. A hangszer gyorsan elterjedt, a két mester műhelyei az 1840-es évek végére már évi 10 000 darabot gyártottak. Tula és környéke 1866-ra meghaladta az 50 000 éves termelést, 1874-re pedig ez a szám 700 000 fölé emelkedett. Az 1860-as évekre Novgorod, Vjatka és Szaratov kormányzóság is jelentős harmonikagyártó lett, az 1880-as évekre pedig a lista olyan nagyvárosokkal bővült, mint Moszkva és Szentpétervár. Ezek a központok mind hozzátették a magukét a hangszer fejlődéséhez saját változataik létrehozásával.
A harmonika fokozatosan a világ zenei kultúráinak szerves részévé vált. Számos különböző műfajban megtalálható, az európai polkától a mexikói polkán át az argentin tangón keresztül az amerikai zydeco-ig. Jelentős 19-20. századi zeneszerzők is használtak harmonikát darabjaikban. Mivel a harmonikák legnagyobb része kézzel készül, egyedi hangszerek, ezért egyes modellek kifejezetten értékesek is lehetnek.
Népszerűség és elterjedés
A harmonika népszerűsége szinte robbanásszerűen terjedt. Elsősorban a hétköznapi ember hangszerének tartották, és az európai kivándorlóknak köszönhetően világszerte ismertté vált. Mind gombos, mind pianóharmonika változata a népzenészek kedvencévé vált, és hagyományos zenei stílusok részévé integrálódott a világ minden táján.
Az 1900-as évektől az 1960-as évekig a harmonika igen népszerű volt a könnyűzenében is. Ezt a fél évszázadot gyakran a hangszer "aranykorának" nevezik. Öt harmonikás volt különösen nagy hatással ebben az időben: Pietro Frosini, a két fivér, Guido Deiro és Pietro Deiro, a szlovén testvérek, Vilko és Slavko Avsenik, illetve Charles Magnante.
Felhasználás: Zenei stílusok és kultúrák
A harmonikának szólóhangszerként és népzenei kísérőhangszerként egyaránt van szerepe. A harmonika és a koncertina rokonának tekinthető a bandoneon, amely egy- vagy kétirányú fújtatással működő, négyszögletes hangszer gombokkal - ezt Heinrich Band találta fel a 19. század közepén a németországi Krefeldben. A pianóharmonika mellett az argentin tangózenekarok egyik vezető szólóhangszerévé vált. A szabadnyelves hangszerek elődje a sheng; további rokon hangszerek a koncertina, a szájharmonika és a harmónium.
A harmonika hagyományosan népzenéhez, világzenéhez, könnyűzenéhez, operák és könnyű klasszikus darabok átirataihoz használható. Érdekesség, hogy a kenyai Kikuyu törzs is használja ezt a hangszert, sőt a hagyományos Mwomboko tánc fő hangszere is. Manapság a harmonika már a kortárs popzene egyes stílusaiban is felbukkan, így a rock és a pop-rock műfajban is, sőt néha komoly klasszikus zenei koncerteken is hallhatjuk.
Játéktechnika
A harmonika legfontosabb tulajdonsága, hogy egyetlen hangszerben egyesíti a dallamszekciót, melyet általában a jobb oldali billentyűzettel szólaltatnak meg, a bal oldalival pedig a kíséretet, amely a basso continuo elvét követi. A zenész a jobb oldali gombokon vagy billentyűkön (amelyeket néha klaviatúrának is neveznek) játssza a dallamot, a bal oldali basszusgombokon vagy előre beállított akkordgombokon pedig a kíséretet.
A harmonika jobb és bal oldali szekrényei rejtik a szabad nádsípokat. Ezek apró fémből készült nyelvecskék, amelyeket egy fémkeretbe építettek sorokba rendezve, egy-egy szelep mellett. Amikor a levegő az egyik oldalról körbeáramolja a nádat, az a keret felett vibrálni kezd; a másik irányú légáramlat viszont nem vált ki rezgést. A levegőt a billentyűzettel vagy a gombok segítségével vezérelt szelepek engedik a nádsípokhoz. Minden szelep levegőt enged egy nádpárhoz, melyek közül az egyik a fújtató nyomására, a másik pedig húzására szólal meg.
A harmonika sokféle zenei stílushozhasználható, készítői pedig a legkülönfélébb művészi megoldásokkal díszíthetik. Világszerte sok hangszerkészítő szerzett hírnevet egyedi darabjaival.
Néhány izgalmas tény a harmonikáról
- A harmonika a legtöbb hangszernél hosszabban képes kitartani a hangokat.
- 1939-ben Gene von Halberg, Joe Biviano és Abe Goldman voltak az első harmonikások, akik a legendás New York-i Carnegie Hall színpadán játszottak hatalmas közönség előtt.
- 1990-ben az Amerikai Egyesült Államokban hivatalosan 75 000 tanúsítvánnyal rendelkező harmonikás volt.
- Több amerikai város hivatalos hangszere a harmonika, például Detroit, St. Paul és Skokie. San Francisco-ban pedig kifejezetten a pianóharmonika a város hivatalos hangszere.
- Az olaszországi Castelfidardo számít a világ harmonikagyártási központjának. A vezető harmonika-gyártó cégek többsége itt található, mint például az Excelsior, a Pigini, a Victoria, a Castagnari, a Brosini, a Scandalli és a Zero Sette.
- A harmonika "aranykora" a 20. század végére, az 1900-as és az 1960-as évek közötti időszakra tehető.
- Olyan népszerű zenei műfajokban is megtalálhatjuk a harmonika hangját, mint a dance-pop, jazz, folk, cajun, zydeco, klasszikus és a populáris zene – ez pedig felöleli Dél- és Észak-Amerika, Európa, de akár Ázsia zenéjét is.
- A mai napig nagy kulturális jelentőséggel bír a harmonika például Mexikóban, Indiában, Kolumbiában, Németországban, Brazíliában, Bosznia-Hercegovinában, az Egyesült Államokban és Olaszországban.
Híres játékosok
Lawrence Welk a The Lawrence Welk Show sztárjává vált, amely 1955 és 1971 között futott az ABC csatornán. A műsorban gyakran játszott harmonika-duetteket Myron Florennel. Floren először egy country zenekar tagjaként vált ismertté, majd hosszú évek után csatlakozott Welk műsorához. A zenei világhoz eredeti polka-szerzeményekkel is hozzájárult.
Ramón Ayalát "Harmonikakirálynak" is nevezik. A mexikói születésű zenész, dalszerző, a norteño stílus képviselője már több mint 105 albumot készített, amelyekért négy Grammy-díjat is bezsebelt.
Pietro Deirót minden idők egyik legfontosabb harmonikásának tartják.